Az idén előre tart a természet, siet valahova. Nem csak az Alpokalján, másutt is. Egy agrárménök ismerősöm szerint érzi, hogy itt a klímaváltozás és a nyári aszály elől menekülve hajt ki minden már korán-kora tavasszal.
Amikor Nagy Gabi jelezte március 3-án, hogy nem csak a medvehagyma szedhető immár, de a Bozi dombon is bújnak elő a leánykökörcsinek, nem akartam hinni. Hiszen tavaly Húsvétkor vendégeskedtem Sopronban és március 25-én másztuk meg a dombot vendégmarasztaló sártengert kerülgetve, néha taposva. És tettük mindezt néhány varázslatos pillanat kedvéért. A páratlan virágtengerben akartam gyönyörködni, hiszen eddig leánykökörcsint csak cserépben, vagy a szombathelyi kertemben láttam, egy-egy tövet, de most egész domboldal ígérete lebegett a szemem előtt.
Útban az álmaim felé, a távolban a Fertő-tó nádasaival.
Enyhe lilás színben hullámzó domboldalt láttam, majd közelebb érve már kivehető volt a szürke háttérben virágzó halvány lila virágtenger. Ilyen volt tavaly a Bozi domb, leánykökörcsin virult minden felé, válogathattam, milyen irányból, szögből, fényből akarom szemügyre venni.
Nem válogattam, minden példányt szerettem volna megörökíteni, de aztán sikerült más is: fekete kökörcsin és tavaszi héricset.
Nagy Gabi is fotózott, mást látva fontosnak.
Idén március első napjaiban már elég meleg volt az idő ahhoz, hogy a kis szőrös leánykökörcsin fejecskék megjelenjenek a Bozi dombon.
Eltelt két hét és lila színbe burkolózott a Bozi domb. Aki csodát akar látni és fotózni, megkeresi magának. Nagy Gabi megtalálta: gyönyörű hajnalban, friss szélben üde-harmatosan ébredeznek és mosolyognak kamerájába a kökörcsinek.
„Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek.” (Wass Albert)
A fotókat Nagy Gabi készítette.
